2
A bogyósgyümölcskertész fia
Háy János: A bogyósgyümölcskertész fia
Rátóti Zoltán önálló estje Háy János „generációs” novelláiból
több
Program
Nincs aktuális előadás
Ön egy múltbeli eseményre keresett. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Utolsó előadás dátuma: 2012. május 2. szerda, 19:00
Az előadásról:
„A színpadon egy szék, jobbra kottaállvány, papírlapokkal, baloldalon gitár…
Rátóti visszafogott előadói stílusa és valószínű rokonlelke teret hagy a műnek, nem kisajátítja, hanem bejárja Háy János novelláinak világát (…) Amit és ahogy mond, az nem pusztán profi, de mintha új Háy-novellák születnének a színpadon. Rátóti nem csak mondja a szövegeket, hanem mintha beszélgetnénk. Van egy csávó, épp mondjuk lent a színpadon, de az körülbelül olyan, mintha egy kocsmában, egy baráti társaságban, az utcán vállunkat átfogva mesélne nekünk az életéről. Néha megfogja a gitárját, mint a házibulikban az ügyeletes hangulatmesterek, és énekel…” (Nagy Gabriella, litera.hu)
Részlet a könyvből:
„Sajogtak az ujjaim, és énekeltem a Felkelő nap házát, meg olyan mosolygós arcot vágtam hozzá, mintha nem fájnának egyáltalán az ujjaim. Persze nem tudtam a szövegét, mert nem tudtam angolul, csak hogy rájzing szan, meg in nyúorlinsz ezt... Tök mindegy – mondta a haverom – , hogy mi a szöveg, mert úgyis mindenki azt érti alatta, amit kell. Tisztára a lélek számít. És ez bejön a lengyel, meg az endékás csajoknál is. Az biztos...
Az úgy megy a Balatonon – mesélte –, hogy lemegy az ember, végigsétál a parton a gitárjával, és már sorakoznak is mögötte a csajok. Mennek, amerre megy. Már a gitártokra összegyűlnek!...
– De szépen gitározol – mondta a lány és még háromszor eljátszatta velem a dédapámról szóló dalt, ami persze nem a dédapámról szólt... Most – gondoltam –, most megközelítem a kezét, persze óvatosan, nehogy azt higgye, hogy én meg akarom közelíteni a kezét. Az Avar Alsóhegyi saroktól megpróbálom leküzdeni ezt az öt-hat centit. Mentünk kb. húsz métert és én tudtam, hogy már három centi lement, de a kézhez közelebbi centik hosszabbak voltak, szóval ez csak látszatra volt az út fele. Lehetne például azzal próbálkozni – gondoltam –, hogy nekiütődik a kezem az övének, és azt mondom, hogy bocs, ő meg, hogy á semmi. Aztán megint nekiütődik...
A Ménesi Alsóhegyi saroktól aztán a Késmárki utcáig lement vagy háromszor az egész Dédapám, azon a nyelven, amiről annyit beszélt nekem a haverom, ami tisztára lélek és bejön a japánoknál is például, meg itt is Budapesten.”
„A színpadon egy szék, jobbra kottaállvány, papírlapokkal, baloldalon gitár…
Rátóti visszafogott előadói stílusa és valószínű rokonlelke teret hagy a műnek, nem kisajátítja, hanem bejárja Háy János novelláinak világát (…) Amit és ahogy mond, az nem pusztán profi, de mintha új Háy-novellák születnének a színpadon. Rátóti nem csak mondja a szövegeket, hanem mintha beszélgetnénk. Van egy csávó, épp mondjuk lent a színpadon, de az körülbelül olyan, mintha egy kocsmában, egy baráti társaságban, az utcán vállunkat átfogva mesélne nekünk az életéről. Néha megfogja a gitárját, mint a házibulikban az ügyeletes hangulatmesterek, és énekel…” (Nagy Gabriella, litera.hu)
Részlet a könyvből:
„Sajogtak az ujjaim, és énekeltem a Felkelő nap házát, meg olyan mosolygós arcot vágtam hozzá, mintha nem fájnának egyáltalán az ujjaim. Persze nem tudtam a szövegét, mert nem tudtam angolul, csak hogy rájzing szan, meg in nyúorlinsz ezt... Tök mindegy – mondta a haverom – , hogy mi a szöveg, mert úgyis mindenki azt érti alatta, amit kell. Tisztára a lélek számít. És ez bejön a lengyel, meg az endékás csajoknál is. Az biztos...
Az úgy megy a Balatonon – mesélte –, hogy lemegy az ember, végigsétál a parton a gitárjával, és már sorakoznak is mögötte a csajok. Mennek, amerre megy. Már a gitártokra összegyűlnek!...
– De szépen gitározol – mondta a lány és még háromszor eljátszatta velem a dédapámról szóló dalt, ami persze nem a dédapámról szólt... Most – gondoltam –, most megközelítem a kezét, persze óvatosan, nehogy azt higgye, hogy én meg akarom közelíteni a kezét. Az Avar Alsóhegyi saroktól megpróbálom leküzdeni ezt az öt-hat centit. Mentünk kb. húsz métert és én tudtam, hogy már három centi lement, de a kézhez közelebbi centik hosszabbak voltak, szóval ez csak látszatra volt az út fele. Lehetne például azzal próbálkozni – gondoltam –, hogy nekiütődik a kezem az övének, és azt mondom, hogy bocs, ő meg, hogy á semmi. Aztán megint nekiütődik...
A Ménesi Alsóhegyi saroktól aztán a Késmárki utcáig lement vagy háromszor az egész Dédapám, azon a nyelven, amiről annyit beszélt nekem a haverom, ami tisztára lélek és bejön a japánoknál is például, meg itt is Budapesten.”
Ajánlatunk
A Kultkikötő és az Összpróba Alapítvány előadása.
Marék Veronika népszerű mesesorozata nyomán készült Boribon Nyaral című zenés bábelőadást Mórocz Adrienn, a Thália Színház társulatának tagja játssza, meséjét a jól ismert Boribon dalokkal tarkítja.
Anya, csak még egy mesét… anya, még éhes vagyok… anya, laknak emberek az űrben… de miért? Ismerős? Nem is olyan egyszerű ez az elalvás esténként, annyi kérdés és annyi izgalmas történet foglalkoztatja a gyerekeket, pont mikor már aludni kellene.
Ajánló
Az előadás a Csiky Gergely Színház, a Kultkikötő és az Összpróba Alapítvány közös produkciója.
Kultkikötő és Összpróba produkció.
Kultkikötő és Összpróba produkció.
Figyelem! A vásárlási időkorlát hamarosan lejár!
becsült lejárati idő:
00:00
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!